2011. október 2., vasárnap

Fabiesphere bogyó herring lánccal fekete-fehér-ezüst, Ezüst ékszeróra, Granada medál


Ezüst ékszeróra Marikának!
Egyik alkalommal bevittem a kincseimet közkívánatra. :) Marika, új kolléganőnk látván az ékszereimet, karóráimat, megkért, hogy neki is készítsek egy ékszerórát. Egyik nap levette karjáról az óráját, és átadta. :) És ő lett belőle. Még nem látta, majd csak holnap. Remélem, hogy tetszeni fog neki. :)






 Fabiesphere bogyó: Fabienne mintája alapján, kiegészítve két kis bogyóval, ami mintailag megegyezik a Fabiesphere bogyó mintájával, és herring lánccal. Maffy kolléganőm kérésére fűztem meg ebben a színvilágban. Őt is holnap viszem átadásra. :0) Most mindenkit kiosztok! :0D






Granada medál, ami Maffy névnapjára készült! :0)


Ezt az élményemet megosztom veletek! :0)
Születésnapomra számomra nagyon értékes, fontos barátnőimtől ajándékba egy kihívást, lehetőséget, próbatételt kaptam. :0) 
Maffy, Valika és Angéla  úgy döntöttek, hogy önbizalomépítés céljából befizettek ékszereim zsűríztetésére, mert tudták, hogy magamtól soha nem fogok neki indulni. 
Elém álltak mindhárman nagy izgalommal, átadtak egy borítékot, ami egy adatlapot, szakértői véleményt tartalmazott. Könnyes szemmel, borsózó bőrrel egymás szavába öltve mondták, hogy mit kell tennem, majd némi csönd állt be. Néztek, és fürkészték az arcom. Először azt gondolták, hogy nem tudok ezzel mit kezdeni, és hogy talán nem is örülök neki. Fogalmuk sem volt arról, hogy az én agyam már azon kattogott az első szó "Zsűriztetés", hogy ÚR ISTEN mit is adjak be, melyiket válasszam, vagy hűűűű mit is fűzzek még gyorsan-gyorsan, ami nagyon-nagyon szép, és munkás.... :0D
Leültem a helyemre, mert persze ez is a munkahelyemen történt, és csak kattogott az agyam. Valika, aki velem szemben ül, végül tudta, és nevetett, és mondta is, hogy sejtette, hogy így fogok rá reagálni. :0D
2011.09.14-én a Budai Várba  kellett előkészítve vinni az ékszereket. Akik zsűriztettek, ők már tudják, hogy mit kell tenni. :0) Előző este Valika átjött hozzánk, becímkéztük az ékszereket, fotókat felcímeztük, és kitöltöttük az adatlapot, kincses dobozkámba beraktuk. Nagy izgalommal mentünk, főleg én. Olyan érzésem volt, mintha vizsgázni mentem volna. :0D Sétáltunk, lépcsőztünk rengeteget, végül megtaláltuk a Képzőművészeti Lektorátust. Nagyon szép volt az épület. Már a kapuban Valcsikával elkezdtünk fényképezni. :0D 
Kiraktuk az ékszereiket. Másnap mehettem értük, és ott várt az elkészült szakvélemény. Az ékszerek kaptak egy zsűriszámot. A titkárságon egy kis hölgy átadta az ékszereket, és a zsűri bizottság személyes dicséretét. Elmondta, hogy nagyon tetszettek az ékszereim, és hogy remélik, találkoznak még az ékszereimmel.
El sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés volt. Igen, mindig kapok dicsérő szavakat, és általában mindenkinek tetszenek a gyöngyeim, de az amikor egy igazán hozzáértő szakember mond dicséretet, hát az valami fantasztikus. A gyomromban száz pillangó repdesett, amikor hallgattam a jelenlevő hölgyet. 
Nagyon boldogan hagytam el az épületet! :0D 
Postán megküldték a szakvéleményt, és gondoltam megmutatom, hogy mit írtak rá! :0D Gondolom vannak akiknek ez már teljesen természetes, mármint a Zsűri véleménye, de nekem ez nagyon új, és nagyon jó érzés. 
Lányok még egyszer nagyon köszönöm Nektek a lehetőséget! :0)
Millió puszi!

Itt van Valika kezében a kincses dobozkámmal!


Itt vagyok én a kirakott ékszerek mellett!


Együtt!


És itt van a szakvélemény az ékszerek fotóival! :0)